Beszélgetőtársunk Stettner Zoltán YouTuber, iskolánk egykori tanulója.
Úgy tudom, 2005-ben végeztél hatosztályos gimnáziumban. A tablótok az első emeleti folyosón a mosdó mellett látható. Hogy érzed most magad, milyen érzés 17 év után újra az iskola falai közt lenni? Változott azóta valami az épületben?
10 éve nem élek Pécsett. Már az nosztalgikus érzés volt, amikor megérkeztem a városba. Bevallom, izgultam egy kicsit, hogy 17 év után visszajöttem a Janusba. A 10 éves osztálytalálkozó óta 7 év telt el, és éppen akkor cserélték le a rózsaszín lambériát, és újították fel az iskolaudvart, úgyhogy már ez megdöbbentő volt. Nagyon jó érzés visszajönni, és nagyon megtisztelve érzem magam, hogy előadóként itt lehetek, és köszönöm, hogy ilyen sokan érdeklődtek.
Milyen volt akkor diáknak lenni, milyenek voltak a tanárok?
Nagyon szerettem idejárni, hatosztályosba jártam. Ezalatt a 6 év alatt felnőttünk, és kialakult a személyiségünk. Furcsa, mert amikor az ember belép ide, olyan, mintha semmi nem változott volna, mégis minden megváltozott azóta. Nagyon szerettem idejárni, jó osztályom volt. Iszonyatos troll voltam diákként és tanárként egyaránt. Nem gondolom, hogy sokat változtam a 18 éves énemhez képest, csak például fáj a hátam meg a bokám.
Van-e valamelyik tanárról vicces történeted?
Valamiért nagyon haragudtunk a matektanárunkra, és kitaláltuk, hogyan nehezíthetjük meg az életét az óráin. Megbeszéltük, hogy egyszerűn nem szólalunk meg, bármit kérdez, nem válaszolunk, és ez így ment 2 hétig. Két hét után ellaposodott a dolog, de neki is, és nekünk is rossz volt egy idő után, hogy nem kommunikálunk. Nem volt szép tőlünk így visszagondolva.
Mi a legkellemesebb vagy legmeghatóbb élményed az iskolával kapcsolatban?
Hetedikes koromtól kezdve színjátszós voltam, mindig volt valamilyen közöm a drámához. Pálfi tanárnőnek volt színjátszó szakköre, ahol 8 perces darabot kellett előadni, és stopperrel mérték az időt, ha túllépted az időkorlátot, bűntetőpontokat kaptál, mert ez egy verseny volt. Ez volt az első konkrét élményem, ami a színjásztáshoz köthető. Illetve a „Bemutatkozunk” Janus tehetséggálán mindig részt vettem.
Melyek voltak a kedvenc tantárgyaid, és miért?
Nem meglepő, hogy az irodalom és a magyar nyelv voltak a kedvenceim. Szerintem a magyar azért nagyon jó, mert ott van lehetőség beszélni a világ dolgairól. Illetve, amit nagyon nem szerettem, azok a magolós tantárgyak, ezek nekem sohase mentek. Történelemből az évszámokkal mindig gondjaim voltak. Volt olyan tantárgy, amiből az életemért küzdöttem, ez a kémia.
A tanulás mellett mivel telt akkoriban egy janusista élete?
Rengeteg közösségi programunk volt. A közösségi élet abszolút meghatározó volt, ez a Janus életét képezte. Nekem rengeteg színjátszós élményem volt, amikor mi csináltuk a díszletet, este 8-ig farigcsáltunk. Ezek olyan pillanatok voltak, amik összekovácsolták a csapatot. Ezen túl a janusos discókat nagyon élveztem, nagyon nagy partiarc voltam 7.-ben, szerintem még 9-ig is itt maradtam. Ami közösségi program volt, azon én részt vettem, szerettem az iskolai életet.
Úgy tudom, a PTE-n végeztél magyar szakon. Amikor pályaválasztás előtt álltál, mik segítették a
döntésed?
Nekem rengeteget adott a dráma és a színjátszás középiskolában, ezért is lettem tanár és drámapedagógus. Ezt szerettem volna visszaadni a diákoknak. Én színésznek készültem eredetileg, ez az érettségi egy-két jegyemen is meglátszott, hiszen a színművészetin felvételi van. Nem vettek föl se Pestre, se Kaposvárra, de nekem nagyon jót tett, mert most látom, hogy egy előadáson mennyit kell dolgozni, és milyen nehéz a színészi élet. Azért mentem magyar szakra, mert ott lehetett drámapedagógiát tanulni. Pécs nagyon jó város, egészen addig, amíg egyetemista vagy, a kulturális programok tök jók, de nehéz állást találni itt, ezért is költöztem el.
Miután végeztél az egyetemen, tanítottál is. Milyen volt a tanítás, miért hagytál fel vele?
A közoktatás helyzetét nem kell bemutatnom, hiszen ti ebben vagytok. Öt évig tanítottam. Kettő kilencedikes osztályt kaptam, akiket le is érettségiztettem. Emellett volt még egy nyelvi előkészítős osztály, akik 5 évig jártak oda. Nekik eredetileg nem én voltam a magyartanáruk, majd én kaptam meg őket az utolsó 3 évre. Őket is leérettségiztettem, ekkor éreztem úgy, hogy a közoktatás keretein belül nincs több bennem. Az nagyon rossz érzés volt, hogy amikor ültem a tanáriban, akkor olyan hangulat volt, hogy ennyi jár nekem. Ez lesz az életed, ebbe nyugodj bele, és örülj neki, hogy ennyit kapsz tanárként. Ez persze sosem volt kimondva. Úgy érzem, hogy becsülettel leéretségiztettem az osztályokat, és tudtam, nem ennyi lesz az életem, hanem valami mást szeretnék. Igazából ebből adódott a Holnap témazáró, mivel nagyon szerettem tanítani, és csomó színjátszós csoportom volt. Abban szinte biztos vagyok, hogy a közoktatásba ilyen formában nem térnék vissza.
Mi a véleményed az utóbbi idők tanár- és diáktüntetéseiről?
Kinyithatjuk Pandora szelencéjét. Nagyon együtt lehet érezni a tanárokkal, és nagyon lehet rájuk haragudni is. Azért nagyon nehéz nekik, mert itt nem csak a fizetésről van szó, hanem az egész közoktatásról. Én csak a magyarról tudok beszélni, az lenne, ahol a saját nézőpontodat elmondhatod egy verselemzésben akár, de az új érettségiben műveltségi kérdések lesznek, melyek évszámok és fogalmak. Rossz irányba megy a közoktatás, és ilyen fizetések mellett teljesen megértem azt, hogy vannak tanárok, akik fizikailag nem engedhetik meg maguknak, hogy hetekig tüntessenek. Nagyon szerettem tanítani, de a legnagyobb fegyver az volt a kezemben, hogy felmondtam, bár nagyon nehéz döntés volt.
Mi inspirált arra, hogy tartalmakat kezdj gyártani, és posztold is őket?
Mindenképpen segíteni szerettem volna. Szerettem a kötelező olvasmányokat tanítani. Nekünk nem az volt a célunk, hogy az emberek ne olvassanak, inkább az, hogy ha elolvasták, egy jó összefoglalót kapjanak. Illúzióink sincsenek, hogy mindenki elolvas mindent. Olyan videókat akartunk csinálni, amik mindig aktuálisak, hiszen az Antigoné öt év múlva is Antigoné lesz, és az akkori kilencedikesek ezt olvassák.
Hogyan készül egy Holnap témazáró videó?
Ketten vagyunk, akik ezt csináljuk. Nagyon sok energiát vesz igénybe egy ilyen videó elkészítése. A folyamat úgy néz ki, hogy elolvasom magát a művet, kijegyzetelem, csinálok belőle egy vázlatot, azt utána egy emberi fogyasztásra alkalmas vázlattá kell alakítani, ezek után felveszem a videót, és elküldöm a vágónak. Ezek után jön meg a kész anyag, amit feltöltünk YouTube-ra. Egy-másfél hónap, mire egy videó kész van. Egy ilyen videót elkészíteni nagyon nehéz, nem elég hozzá elolvasni a könyvet, minden lépést ki kell jegyzetelni, és ebből kell szelektálni, hogy 10 percbe beleférjünk.
Abban az időben, amikor kezdtél közkedveltté válni, és többen megismertek, számítottál-e arra, hogy a janusos diákok rád találnak, és esetleg tőled kérnek majd segítséget?
Már maga a megfogalmazás nagyon aranyos, és köszönöm, hogy „közkedvelt”. Nekem az is furcsa, hogy megismernek az utcán, és odaköszönnek, ez nagyon jó érzés. Egyáltalán nem volt a fejemben, hogy ide valaha is meghívtok, és janusos diákoknak interjút adhatok, illetve előadást kell készítenem. Nem tudtuk, hogy ez mennyire növi ki magát. Volt kapacitás, láttuk, hogy az embereknek tetszik, kaptunk pozitív visszajelzéseket. Válaszolva a kérdésre, soha nem gondoltam volna, hogy fel fognak ismerni.
Mit tartasz még fontosnak, hogy tudjunk rólad?
Mondhatnék közhelyes dolgokat, mint például szeretem a pizzát, és szeretek társasozni. Társasjátékfüggő vagyok, 140 társasjátékom van megközelítőleg. A legnehezebb kérdés, amit feltehetnétek nekem, hogy hol lakom, mert ez nem olyan egyértelmű. A szüleim Pécsen élnek, én Budapesten dolgozom, viszont a Covid óta a feleségemmel Somogyban lakunk, tehát ebben a háromszögben élek valahol. Tiktokon gyalogvlog néven futok, nehéz ezt kimondani, de az is én vagyok. Szerintem nagyon őszinte vagyok, és jó barát. Mindig az igazat mondom, akkor is, ha ez néha nyersebben sikerül, mint a várt válasz.
Köszönjük a beszélgetést.
Járnovics Amina, Turcsik Szimonetta, 10. A
(2023)